Gyöngyöstől Szolnokig Radvánszky József
1873. február 3-án született Gyöngyösön. Középiskoláit ugyanott végezte, majd a ferences szerzetesrend növendékei közé lépett, s a rend szabadkai, szegedi és kecskeméti intézetében végzett teológiai tanulmányokat. Diakónusi idejét Szolnokon töltötte, s 1896. május 4-iki pappá szentelése után első miséjét is itt tartotta. Jászberénybe került hitoktatónak, innen Szegedre, majd 1905-ben Szolnokra helyezte rendi elöljárósága. 1922-ben, majd 1924-ben súlyos lábtörést szenvedett. Rokkantként kilépett a rendből, s a váci egyházmegye szolgálatába állt. 1926-ban beköltözött az 1925-ben átadott szolnoki Eötvös téri szegényház egyik szobácskájába. A kápolnában misézett, s szervezte a templom építését. Az 1933. október 1-én felszentelt Jézus Szíve templomban 1947. február 26-án bekövetkezett haláláig lelkészkedett.
Egy időben szerkesztette a Magyar Nép című lapot, állandó munkatársa volt a Tiszamellék című újságnak és a szolnoki sajtónak (pl. Katolikus Élet). Egy időben ellátta a Katolikus Legényegylet elnöki és a Verseghy Ferenc Irodalmi Kör alelnöki tisztét.
Aranykeretes szemüvege mögött a szív és a lélek aranya is ott csillogott. Az egyik életrajzi kiadvány így méltatta Radvánszkyt: "Mint lelkész az Úr igéit hirdeti, mint költő a magyar dal hivatott népszerűsítője. A papot egy város társadalma tiszteli, a nótaköltőt egy ország népe szereti."
Emlékét – nótás füzetein kívül – ma még csak a temetői templom kriptájában lévő síremléke őrzi Szolnokon, a DAN-TON Művészeti Kiemelkedően Közhasznú Egyesület azonban tervezi egy munkásságát megörökítő márványtábla állítását.
Kedves foglalatosságai közé tartozott a nótaszerzés. A Bárd, a Rózsavölgyi és más kiadók tették közzé kottás füzeteit: Dalok a magányból, Búzavirágok, Megválás, Nefelejcsszirmok, Vándorfecskék, Síró nóták, Tavaszi napsugarak, Márciusi ibolyák, Őszi álmok. A Nótás Album (22 szerzeményével) szolnoki barátai kiadásában hagyta el a sajtót az alábbi ajánlással: „… nemcsak kertésze a lelki betegeknek, hanem művelője annak a költői műfajnak, amelyben az ő emberszerető szívének melegségét, lelkének derültségét a dalnak arany kelyhébe öntötte át. Hiszen a dal, a nóta, a magyar ember szívéhez jókedvében, bújában mindig hozzá forrott s éppen ezért, mert ezek a nóták oly kedvesek, oly igazán magyarosak, megérdemlik, hogy tartalmuk a szívekbe belopódzék, hogy megkönnyebbüljenek azok a magyar lelkek, akik felé ez a nemesszívű lelkipásztor az embernek az Istennel és embertársával való kibékülést, szeretetet, örök békességet és derűs jókedvet hirdet.”
Egy időben szerkesztette a Magyar Nép című lapot, állandó munkatársa volt a Tiszamellék című újságnak és a szolnoki sajtónak (pl. Katolikus Élet). Egy időben ellátta a Katolikus Legényegylet elnöki és a Verseghy Ferenc Irodalmi Kör alelnöki tisztét. Aranykeretes szemüvege mögött a szív és a lélek aranya is ott csillogott. Az egyik életrajzi kiadvány így méltatta Radvánszkyt: "Mint lelkész az Úr igéit hirdeti, mint költő a magyar dal hivatott népszerűsítője. A papot egy város társadalma tiszteli, a nótaköltőt egy ország népe szereti."
Emlékét – nótás füzetein kívül – ma még csak a temetői templom kriptájában lévő síremléke őrzi Szolnokon, a DAN-TON Művészeti Kiemelkedően Közhasznú Egyesület azonban tervezi egy munkásságát megörökítő márványtábla állítását.
Kósa Károly
Nyomtatásban a Nemzeti Muzsika - Kiadvány a nótakedvelő magyarság számára (Szolnok, 2012.) 6. oldalán olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése